A Római Birodalom hatalmas területén belül sajátos gazdasági, kulturális és politikai entitást képeztek az ún. dunai provinciák (Raetia, Noricum, a két Pannónia, Moesia Superior, Moesia Inferior, a három Dácia), melyeknek a Principátus korából (Kr.e. 27- Kr.u. 285) fennmaradt régészei forrásainak jelentős részét a római vallás forrásai teszik ki. A római városok építészeti emlékeinek leglátványosabb elemeit azok a terek adták, ahol a rómaiak az isteni világgal kommunikáltak. Ezt a hatalmas és a Római Birodalom működését is gyökereiben meghatározó régészeti anyagot kívánja ez a projekt egy új és multidiszciplináris módszertan szemszögéből elemezni a dunai provinciák Principátus-kori esettanulmányain keresztül. A projekt fő célja, hogy megvizsgálja, milyen szerepet játszik a térszakralizáció a mikro-terek (szentélyek, városok, territoriumok) és makro-terek (dunai provinciák hálózata) valláskommunikációjának alakításában. A kutatás körüljárja, hogyan és miért hoznak létre szentélyeket a rómaiak, milyen stratégiákkal sikerül fönntartani ezeket és milyen tárgyakat és embereket összekötő hálózatok jönnek létre a vallási kommunikáció helyi és univerzális sajátosságai révén a dunai proviniákban. A projekt az első olyan kutatás lesz, amely a dunai provinciák régészeti forrásait a kortárs vallástudomány módszereivel elemzi. A projekt fő eredménye egy angol nyelvű szintézis és a dunai provinciák szentélyeinek digitális katalógusa lesz.
Résztvevő: dr. Szabó Csaba tudományos munkatárs
OTKA PD egyéni posztdoktori kutatás 2018-2022 (nr. 127948).
Projekt eredményeinek monografikus közlése
Projekt bemutató videó
SZTE Vallástudományi Tanszék 